Szereplők
- Multépisu, 4. szintű varázsló, jk
- Christobaal (Krisztobál), 4. szintű harcos, Frejah isteni bajnoka, jk
- Borosz, 5. szintű Agni-pap, njk
- Fex, 3. szintű íjász, njk

Multépisu, az alapvetően jóindulatú és viszonylag fiatal varázsló, aki éppen csak kiheverte a Samat Rogon palotakomplexumában tett, kétes sikerű látogatást (és főleg a napalmos kocka robbanását XD), arra tért magához, hogy a testőre és Csontvető, a tolvaj eltűntek, őt pedig a sebeit ellátó remete rövid úton kidobta a kunyhójából. A testőre magával vitte a lovát, így kénytelen volt gyalogszerrel visszatérni a hajnali ködben a fogadójához, ahol morcosan nyitott ajtót a fáradt tulajdonos, korhely vendégekről mormolva, akik persze nem nála mulatoznak... A holtfáradt Multépisu felment a szobájába és ágyba ájult.
Közben Fehérhomok városába érkezett Christobaal (óterrai írásmód szerint Krisztobál, jk), Frejah, a győzedelmes harc istennőjének bajnoka, aki isteni látomást követve társakat akart toborozni a Zöldfok-szirt boszorkányának elpusztításához (az említett helyről annyit tudott, hogy a várostól északra, valahol a hegyeken túl, a tenger mellett található). Ilyen korai órán városkában két még/már nyitott italkiméréssel is foglalkozó üzemegységet talált: egy név nélküli ivót, ahol egy csomó merevrészeg matróz fetrengett, illetve azt a fogadót, amely tulajdonosát Multépisu felzavarta. A harcos rövid töprengés után az utóbbit választotta. Szóba elegyedett a kocsmárossal, aki elpanaszolta, hogy az egyik vendége nem rég tért haza, illetve hogy egy nagy hatalmú pap is a vendégei között van. Krisztobál ebben isteni útmutatást látott, így ott várakozott. Kisvártatva az emeletről lesétált Borosz (njk), a tűzisten papja. A harcos megszólította, és felkérte, csatlakozzon hozzá. Borosz volt az, aki előző nap megvásárolta a Samat Rogontól lopott kristálygömböt Csontvetőtől, a tolvajtól, így ő szintén a távozás hímes mezejére készült lépni. Krisztobál ajánlata pont kapóra jött neki, mert Frejah fanatikus híveiről köztudott, hogy remek harcosok, így elfogadta a felkérést. Később Multépisu is előkerült, Krisztobál pedig őt is beszervezte. A harcos és a varázsló némi bevásárlást is lefolytatott a helyi piacon.
//Egy vicces momentum: az egyik kereskedő, akitől Multépisu öszvért vett, rásózott egy ösztökét is - kábé tízszeres áron... XD ("Ez alkalmi vétel!")//
Délben útnak is indultak. Velük tartott még Borosz "szelídített" emberevő testőre és (főleg) teherhordója (aki később ideje döntő részében a csapat cuccait szállító két hátasállatra felügyelt), Fex (njk) is. A délután csendesen telt, ám ahogy leszállt az éjszaka, négy holdlepke támad hőseinkre. Leküzdve a megrökönyödésüket gyorsan szétcsaptak a szörnyek között és letáboroztak éjszakára. Annyira gondosan őrködtek, hogy az arrafelé portyázó húsevő majmok sem tudták őket meglepni, és a varázsló egy pókhálóval a jó részüket megbénította.
//Krisztobál: "Frejah nevében, állj!"
Húsevő majom: #1 <artikulálatlan üvöltés>
Krisztobál: "Frejah nevében, roham!" <és rohamozik>//
Így nagy nehezen sikerült győzedelmeskedni felettük, bár a varázsló többször súlyosan megsebesült, a harcos is közel került a halálhoz, és ha Fex nem segít be az íjával, biztos ottmaradnak. Az éjszaka hátralévő részében és másnap délig megint lábadoztak, és csak délután indultak tovább. Krisztobál felingerelt néhány sütkérező óriásgyíkot, akik végül friss húsként végezték Fex zsákjában. Később hőseink két ízben is felszálló füstre lettek figyelmesek. Első ízben egy gnollok által éppen kirabolt karaván maradványaira bukkantak, ahol Krisztobál egy sikeres támadássorozattal pár kör alatt legyilkolta a még fosztogató gnollok nagyobbik felé, hogy utána a túlerő legyűrje. Szerencséjére a maradékkal a többiek is elbírtak, és Borosz még időben ellátta a sebeit (egy kör múlva már késő lett volna). Ezután némi ösztönzésre kifosztották a karavánt, majd a harcos a talált (varázs)fegyvereket egy szó nélkül feláldozta istenének (igen helyesen). Másodszorra a kifáradt csapat szerencséjére mulatozó Bakkusz-hitű zarándokokra bukkantak, akik cserébe azért, hogy Krisztobál a történeteivel szórakoztatta őket, megvendégelték hőseinket. Másnap súlyos fejfájással ébredtek, elköszöntek és indultak tovább, a hegyek felé.
A hegyek között éppen egy keskeny, enyhén lejtő, hosszú vágatban haladtak, amikor erős hullabűzre lettek figyelmesek. Megszaporázták lépéseiket, majd amikor kisvártatva meghallották a hátuk mögötti dübörgést, futásra váltottak. Fex seggbe szúrta lándzsájával a két öszvért, hogy azok is haladjanak már. Ez túl jól sikerült, és a málhás öszvérek elszáguldottak. Hőseinknek sikerült a nyomukban guruló óriási kőkorong előtt kijutniuk a nyiladékból, egyenesen egy csapat ghoul karmai közé (szó szerint). Szerencsére Borosz sikeresen előzött féltucatnyit, így a siker esélyével vették fel a harcot a maradékkal. Krisztobál pallosa és Multépisu lángoló gömbje megtizedelte a húsukra szomjazó élőholtakat, Fex íja és Borosz hosszú botja pedig bevégezte a harcot. A csata után éjszakai menedéket kereső csapat végül a Krisztobál által talált, szerencsére éppen gazdátlan barlangban húzta meg magát. Vacsorára csak gyíkhús volt. Másnap a korgó gyomrú harcos és a varázsló állataik keresésére indultak, a pap és mindenese pedig a barlangot őrizték. Krisztobál rá is bukkant az öszvérek maradékára: szerencsétlenségükre egy mantikór falatozott rajtuk éppen.
//Krisztobál: <súgva> "Tudok egy jó taktikát mantikórok ellen!"
Multépisu: <reménykedve> "Valóban?"
Krisztobál előszökken a fedezékből, rohamoz, és üvölt: "Frejaaahh!!!"
KM és Multépisu: XD//
A mantikór megsorozta a harcost, de az is istenesen kiosztotta őt, a varázsló két varázslövedéke tulajdonképpen már szinte csak jelképes gesztus volt.
Az élelmük sajnos tönkre ment, de a többi felszerelésük szinte érintetlen. Visszatértek a barlangba, ahol némi gyógyítás után Krisztobál úgy döntött, elmegy vadászni, hogy legalább kajájuk legyen. Először két wyvernt talált, de ekkor már dolgozott benne az életösztön ("Á, ezeknek úgy hallottam mérgező a húsa...") és békén hagyta őket. Ám az ezután talált három griffet már bevállalta! Bár az egyik madár elmenekült (mire jó, ha valaki éktelen csörömpöléssel és üvöltve támad egy jóllakott szörnyre) de a másik kettő kis híján agyon verte szegény Krisztobált, aki a játék legpocsékabb dobássorozatát produkálva meg se tudta sebezni a szörnyeket. Mikor végre megemberelte magát és dobott egy jót, akkor persze egy csapással kettévágta az egyik griffet, mire a másik jobbnak látta kereket oldani. Hősünk visszacipelte tetemet a barlangba, ahol a nap hátralévő részét a a szörny "feldolgozása" vitte el.