Hőseink:
- Krisztobál, Frejah isteni bajnoka (jk)
- Multépisu, az egyre kevésbé naiv varázsló (jk),
- Borosz, a tűzpap (njk)
- Fex, a testőre (njk)

A csapat legutóbb a Fehérhomoktól északra lévő hegység egy barlangjában éjszakázott, ahol a Krisztobál által elejtett griff húsát sütögették. Este jól belaktak belőle és még reggelre is maradt. Reggeli után hőseink Krisztobál vezetésével keletre fordultak, hogy felkutassák azt a kis halászfalut, amiről Fehérhomokban hallott a harcos. Egy keskeny nyiladékban kiéhezett farkasok rontottak rájuk, de hála a varázsló gyors helyzetfelismerő képességének és a pókháló varázslatnak, viszonylag könnyedén föléjük kerekedtek. Az estét ismét egy barlangban szándékoztak eltölteni, de ez már nem volt lakatlan, és felzavart négy medve alaposan megizzasztotta a társaságot (konkrétan: ha nincsenek Borosz bénításai...). A csata után igencsak elkélt a tűzisten, Agni gyógyító ereje.
Az éjszaka eseménytelenül telt el. Másnap reggel folytatták útjukat a tengerpart felé, mert Krisztobál úgy okoskodott, hogy egy halászfalut érdemes a tengerparton keresni. Két éhes mantikór megölése és fészkük kifosztása után hőseink elérték a tengerpartot, ahol éppen egy csapat "tengerész" szált partra egy védett öbölben. Krisztobál ékesszólása na meg Borosz tiszteletet parancsoló megjelenés (Multépisu, a varázsló úgy nézett ki, "mint egy málhás rabszolga") meggyőzte az amúgy kábé tízszeres túlerőben lévő kalózokat, hogy ez bizony nem érné meg nekik, így rövid alkudozás után inkább csónakkal elszállították a csapatot a halászfaluba. Napnyugtára oda is értek, ahol felkeresték az elöljáró házát. Miután közölték jövetelük célját, a kezdetben mogorva falusiak gyorsan felengedtek és megvendégelték az egész csapatot, továbbá az egyik öreg rákhalász megígérte, hogy elvezeti őket Zöldfok-szirt öbléhez.
Reggel hőseink feltöltötték készleteiket, megújították varázserejüket és kézbe vették megélezett fegyvereiket, aztán továbbindultak. Az öbölhöz vezető út szinte eseménytelennek volt mondható, köszönhetően a környéket jól ismerő vezetőnek. Csak egyszer kellett egy csapat napfürdőző óriásgyíkon átlopakodniuk, de ezt szinte mind sikerrel vették (kivéve Boroszt, de ő meg szerencsésen agyonütötte a lassan eszmélő gyíkot). Az öbölnél a rákhalász mesélt nekik egy közeli csempészbarlangról (amiről természetesen "csak véletlenül" volt tudomás :D ), majd visszafordul, így a csapat vezető nélkül botorkált tovább. Ekkor már erősen főtt a fejük, lévén az öbölben két nagyobb kőszikla, egy kisebb és egy nagyobb sziget is volt, utóbbi kettős csúcsán egy öreg világítótorony (Krisztobál felismerte a látomásából a helyet: ez Zöldfok-szirt!), de nem volt csónakjuk. Aztán előkerült az első lemészárolt holttest, az öbölben látott kalózokéhoz hasonló ruhában, és ekkor a csapat eszébe ötlött, hogy milyen határozottan és sebesen igyekeztek a kalózok délre...
Rövid keresgélés után megtalálták a csempészbarlangot és annak zátony védett, titkos kikötőjét, hozzávetőleg szembe Zöldfok-szirttel és az egyik szikláva. Hihetetlen szerencséjükre az egyik csónak használhatónak bizonyult - milyen kár, hogy egyikük sem értett a hajózáshoz... Krisztobál (igen előrelátóan) levette teljes vértjét és külön becsomagolta. A zátonyon belül a víz elég sekély volt, Borosz és Krisztobál pedig elég magas volt, így némi szerencsével sikerült az állandó hullámverés között kimanőverezni a zátony egyik nyílásán a csónakot a nyílt vízre - egyenesen egy csapat cápa közé! Krisztobál nagy nehezen bemászott a csónakba és onnan ritkította őket, Borosz hátulról a csónakot tartotta, hogy ne boruljon fel, és Multépisu is beszállt a harcba varázslövedékeivel, így sikeresen túljutottak ezen az akadályon. A szirt közelében vették észre, hogy a nagy madarak, amiket a partról láttak, valójában hárpiák. A csábító éneknek mind sikeres ellenálltak és a varázsló háromból kettőt harcképtelenné tett, így Krisztobál könnyedén legyilkolta őket. A fészkükben talált csekély kincset részben magukhoz vették, részben feláldozták Frejah-nak, majd tovább indultak, egyenesen Zöldfok-szirt felé, ám elfogyott a szerencséjük. Egy újabb csapat cápa, akiket a vízbe dobált hárpiahullák vére vonzott oda, nekik támadt, és harc közben a csónakjuk felborult. Hihetetlen szerencsével (és a varázsló cinkelt kockájával XD) sikerült kikeveredniük az egymást is zabáló cápák közül és a közelben lévő nagyobbacska, hínáros partú sziget felé úsztak. Persze a felszerelésük nagy része odaveszett, többek között Krisztobál páncélja. A hínárt elővigyázatosan elkerülték, és a szigetet körbeúszva egy kikötőszerűségnél kimásztak a vízből. A sziklapadról óriási lépcsőfokok vezettek feljebb, ahol hatalmas halszárító állványokat, jókora halászeszközöket és legfelül egy barlangban egy óriási fekhelyt találtak. Multépisunak eszébe jutott a faluban hallott történet az emberevő óriásról, de a csapat úgy döntött, hogy maradnak és megszárítkoznak. A varázsló szomorúan vette tudomásul, hogy drága varázskönyve megrongálódott a lubickolás során a sós víztől, Fex pedig az íjhúrok szárítgatta nagy buzgalommal.
Kisvártatva megérkezett a sziget gazdája, egy dühös küklopsz. Krisztobál megpróbált a lelkére beszélni, de mert eközben folyamatosan támadta az óriást, a hatékonysága elég csekély volt. Multépisu a segítségére sietett és közösen levágták a szörnyet. Ezután immár teljes lelki nyugalommal osztották el a küklopsz kincseit és töltötték fel a készleteiket. Másfél napos pihenés után (a varázsló újraírta a varázskönyvét, a mágiahasználók feltöltötték elméjüket, Fex nyilakat faragott, Krisztobál lábadozott) hajnalban egy széles ívű kanyarral áteveztek Zöldfok-szirtre. Útközben egy hajótemető fölött eveztek, amikor egy csapat óriás rák rontott nekik. Ezt az akadályt is sikeresen leküzdötték, bár erősen megtépázva érték el a sziget partjait.
A sziklás partok mellett evezve észrevettek a hajnali apályban egy barlangbejáratot, amit dagály idején elrejt a víz. A bejáratot őrző tengeri zombikat gyorsan lerendezték és óvatosan beeveztek. A barlangban örök sötétség uralkodott, de ezen a mágiahasználók gyorsan változtattak. A barlangban rengeteg zombi nyüzsgött, de végül némi szerencsével és Borosz rejtett tartalékainak köszönhetően elsöpörték őket. //Külön kiemelném, hogy Krisztobál végre teljesítette fogadalmát, és egyetlen csapással három zombi fejét szelte le.// A pap ekkorra szinte teljesen kimerült, így hátramaradt kissé. A barlangból továbbvezető lépcsőn fellopakodva rajtaütöttek egy tengeri boszorkányon. A szörny halálos pillantása csak Krisztobálon hatott, ő azonban fuldokolva a földre zuhant... Magamban mondom, megvolt az első karakterhalál, de a fulladás szabályai szerint még volt pár kör hátra az életéből. És itt a kockák megtáltosodtak, és a varázsló, a pap és Fex pár kör alatt megölte a banyát és a mellé sereglő tengeri zombikat, majd Borosz egy káprázatos Gyógyítás-próbával megmentette a fuldokló harcos életét. Éppen el kezdtek volna örülni, amikor Multépisu (némi mesélővel folytatott konzultáció után) megjegyezte, hogy "ennyi zombit nem irányíthatott egy boszorkány". És ugye ott volt még a (már a partról is jól látott) régi világítótorony...
Miután összeszedték magukat, szétnézek, és rájöttek, hogy a sziget kettős hegycsúcsának alacsonyabb nyugati tagján álló raktárházban vannak. A raktárak átkutatása során Krisztobál talált egy láncvértet, amit örömmel kapott magára. Kiszúrták, hogy a szemközti csúcson, a világítótorony lábánál tucatnyi hárpia őrködik. Ezt nem akarták bevállalni, ezért óvatosan lemásztak, a hegy túloldalán kerültek egyet, és ott, az omladékos, csúszós sziklákon mászták fel (megint a varázsló cinkelt kockái...). A tornyot megkerülték, és elégedetten látták, hogy már csak négy hárpia van ott, a többi elment valahova. Krisztobál megint alkotott, a múltkorira rákontrázva...
//Krisztobál <a többiekhez fordulva>"Tudok egy jó taktikát hárpiák ellen!"
A varázsló összegörnyed a röhögéstől, Borosz meglepetten: "Valóban?"
Krisztobál ismét előszökken a fedezékből, rohamoz, és üvölt: "Frejaaahh!!!"
A pap lefagyott, a varázsló röhög... XD //
Krisztobál Fex segítségével gyorsan levágta a hárpiákat. Multépisu nagy nehezen abbahagyta a röhögést, mágiával kinyitotta a az ajtót és benyomultak. A harcos és a varázsló előrelopakodtak. Az első két sötét és halszagú szint teljesen üres volt, ám a harmadikon ott találtak még egy tengeri boszorkányt, aki éppen kotyvasztott valamit. Multépisu védelem a gonosztól varázslatot olvasott Krisztobálra, de a banya észrevette őket - oda a meglepetés. Krisztobál most leküzdötte a szörny rontó hatalmát, de Multépisu elgyengült az ocsmány látványtól. Gigászi harc bontakozott ki közöttük. A banya sokáig hiába próbálkozott, de aztán sikerül elszívnia a varázsló életerejének nagy részét, majd elbájolnia Krisztobált, aki egyetlen jól sikerült csapással -10 Hp alá sebezte szegény Multépisut. Ő lett az első halott K&M karakterünk.
A banya nem sokáig örülhetett a sikerének: az ekkor felérő Borosz utolsó varázslatával semlegesítette a bűbájt és a feldühödött Krisztobál kettészelte ocsmány testét. Fex levágta a banya fejét és a saját üstjébe dobta. Mivel már Borosz sem tudott segíteni a halott varázslón, inkább átkutatták a tornyot. Megtalálták a banya kincseit, és miután megosztoztak rajta, kiosztottam a tapasztalati pontokat és egyéb jutalmakat.