Hőseink:
-Krisztobál, Frejah isteni bajnoka, 6. szintű harcos (jk)
-Akcu, fiatal, démonidéző szektájától elmenekült varázsló, 4. szintű (jk), Krisztobál követője
-Tiemon atya, 5.szintű Frejah-pap (jk)
-Feremisz, zsoldos íjász, 5. szintű harcos (jk), Tiemon atya testőre
később csatlakozott:
-Gobreh, 5. szintű harcos (jk)

A békaembereket kifüstölő hőseink a békadémon levágott fejével és a kincsekkel visszatértek Fenyves városába, ahol hatalmas ünnepséget rendeztek a tiszteletükre. Másnap reggel a nehéz fejjel ébredő Krisztobált a vidám Akcu fogadta az ivóban. Hamarosan befutott Tiemon atya és Feremisz, akik, mint kiderült, isteni küldetésben járnak: egy Frejahnak szentelt kardot keresnek, amiről csak annyit tudnak, hogy a Lángtenger-hegy óriásai készítették, de egy gonosz erő elragadta.
Reggeli után véletlenül megtudták, hogy a Lángtenger-hegy Fenyvestől nyugatra van, de az arra vezető út elég veszélyes. Ez persze nem rettentette el a három frejitant és a zsoldos: nekivágtak a nyugati útnak. Az úton az időjárás viszontagságai és a gyakori kőomlások mellett egy csapat szárnyas éjszakai démonnal, egy ogre rablóbandával és egy útvámot követelő tűzóriással is meggyűlt a bajuk. Utóbbi igen kemény diónak bizonyult, de végül ügyes taktikával sikerült legyőzniük. Pár napi eseménytelen utazás után belefutottak egy karavánba, akiktől Krisztobál némi ajzószert vásárolt.
Kis késedelemmel végül elérték a Lángtenger-hegyet. Egy hegyi ösvényen felkapaszkodva egy barlangrendszerbe jutottak. Itt előbb öldöklő csatában levágtak egy pokolkutyafalkát, majd kimenekültek a hegyoldalba. Itt két tűzholló majdnem megsütötte őket, de végül a varázsló mindkettőt elaltatta, és azok lezuhantak. Némi regenerálódás után visszamerészkedtek a barlangrendszerbe, és találkoztak a helyi tűzóriással. Beszédbe elegyedtek vele, és sikerült megtudniuk, hogy a keresett kardot  az óriás dédapja készítette réges-régen, de Olizár, Xinaf főpapja elragadta azt. Ekkor balszerencséjükre előkerült néhány túlélő pokolkutya, akik felismerték társaik gyilkosait. A kibontakozó harcban Krisztobál párbajban legyőzte a tűzóriást, míg társai a pokolkutyákkal viaskodtak. A barlang átkutatása során találtak egy halom kincset, egy nagy hatalmú varázsbotot és valamit, amiről nem tudták, mire jó (egy lézerpisztolyt); továbbá kiszabadították az óriás foglyát, Gobreh-t a harcost; Krisztobál pedig érezni kezdte a Hívást.
//Ha Frejah egy híve eléri a legmagasabb élő frejitan tapasztalati szintjét, ellenállhatatlan erő kezdi vonzani őt Frejah leghatalmasabb bajnoka felé. Előbb-utóbb összetalálkoznak, és megvívnak egymással életre-halálra. A vesztes lelke Frejah mellé kerül, a győztes pedig az isten prófétája lesz (vagy marad)//
Délre indultak, Olizár piramistemploma felé. Az úton lemészároltak két szerencsétlen medvét, és már látták a Habtajték nevű város falait, amikor egy keresztútnál egy páncélos alak lépett eléjük, a páncélján Frejah szimbólumával. Krisztobál és a másik bajnok egy epikus párbajban csapott össze, és végül, a kedvezőtlen esélyek ellenére Krisztobál keveredett ki győztesen. Eltöltötte őt Frejah isteni hatalma és innentől fogva pontosan érezte, merre vezet az út Frejah kardjához.
Habtajtékban hőseinket túláradó szívélyességgel fogadták, kincseikért bőségesen felszerelték és megvendégelték őket. Kész kis karavánt szerveztek, amellyel nyugat felé felhajóztak a városka folyóján, majd egy felföldi származású vezetővel nekivágtak a Halott Földeknek. Másfél napi lovaglás után elérték Olizár piramistemplomát. A vezető kint maradt a hátas- és málhás állatokkal, a csapat pedig behatolt. Az üveges talaj felrepedt a lépteik nyomán, a felszabaduló miazmás párák pedig óvatosságra intették őket. A piramis bejáratát elzáró súlyos kőlapot sikerült kidönteni, de időben félreugrani már nem mindenkinek. A talaj behasadozott, a rémült kalandorok pedig (igen bölcsen, amúgy) bemenekültek a templomba. Itt besétáltak egy dárdacsapda alá, ami alaposan megtűzdelte őket. Az egyik teremben neki estek a fal mellett álló szarkofágoknak, amitől feléledtek a bennük szunnyadó ghoulokat és ghastokat. Szinte az egész csapat lebénult, de Krisztobál hősiessége és szerencséje megmentették őket. Innen egy hosszú, mágikus lámpások által megvilágított terembe jutottak. A lámpásokat (nagy szerencséjükre) nem piszkálták, de a termet őrző három múmiaszolga azért megizzasztotta őket. Miután megtalálták a továbbvezető utat elzáró, rozsdás hullórostélyt felemelő faragványt, egy kisebb terembe jutottak, ahol hirtelen rájuk szakadt az éjszaka sötétje. A fény botja segítségével megtörték az örök sötétséget, és egy sereg élőholt gyűrűjében találták magukat. A mágikus bot megint elsült, így sikerült megmenekülniük.
Végül hosszas kudarcra ítélt próbálkozások és Tiemon atya egyik ujjának elvesztése (egy átkozott gyűrű miatt le kellett vágni) után meglelték a továbbvezető titkos járatot és bejutottak az iszonytató Olizár tróntermébe. A terembe uralkodó sötétséget előbb örök fénnyel akarták megtörni, sikertelenül. Akcu rájött, hogy két örök sötétség varázslat lehet a ludas, de a második próbálkozásukat egy ellenvarázslat megakadályozta, így utolsó két fényrobbanásukat felhasználva törték meg a sötétséget és a benti gyülekező rengeteg ghoul sorfalát. Ám Olizár és múmiaszolgái sértetlenül vészelték át a támadást, és a ghoulok maradékát gyilkos rohamra vezényelve ellentámadásba lendültek.
Igazi epikus csata bontakozott ki. A játékosok, talán a késői időpont miatt, elég sok taktikai hibát követtek el. Előbb Krisztobál, majd Tiemon atya, végül Gobreh próbált áttörni a ghoulok és múmiaszolgák sorfalán, hogy végezzen az élőholt papkirállyal - Frejah prófétáját Olizár megbénította, az atyát és a harcost a múmiaszolgák lecsapták. Már-már úgy tűnt, a gonosz túlerő elsöpri hőseinket, amikor Krisztobálnak sikerült talpra kecmeregnie. Olizár, hála a többiek hősiek küzdelmének, túl későn vette észre az új veszélyforrást, és a próféta bevitte a végzetes csapást. A Sötét Láng kihunyásával az általa mozgatott élőholtak is porrá omlottak, veszélyes, fertőző porral telítve meg a levegőt. Akcu és Gobreh is el kapta a múmiarohadást.
A sebesültek ellátása és az ájultak életre pofozása után megtalálták és kifosztották Olizár kincseskamráját, ahonnan végre előkerült Frejah kardja is. A csapat felpakolta a kincseket és elhagyta a piramistemplomot. Visszatértek a folyóhoz és különösebb incidens nélkül visszahajóztak Habtajtékba, a temérdek kinccsel. Itt, ha lehet, még nagyobb ünnepséget rendeztek a számukra, bőven folyt a sör, a bor és a pálinka is. Eiréné papjai (egy igen szép summáért cserében) meggyógyították a két múmiarohadásos beteget és visszanövesztették Tiemon atya levágott ujját. Maga a város despotája invitálta vendégségbe "a város hőseit", ahogy a csapatot nevezte. A fiatal Akcu húzódozott egy kicsit a lerészegedéstől (talán a játékosa sejtett valamit), de végül a szívélyes kínálásnak nem állhatott ellen, és őt is leitatták. A csapat másnap (???) erős fejfájásra, és enyhe imbolygásra ébredt...
...egy hajó fenekére láncolva, egy szál ágyékkötőben, több tucat rabszolga között...

Szerző: Alister  2009.12.13. 20:42 Szólj hozzá!

Címkék: fenyves krónikák krisztobál akcu tiemon feremisz gobreh habtajték

A bejegyzés trackback címe:

https://lemuria.blog.hu/api/trackback/id/tr701595089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása