Seldon játékosa, Akheron mesél Egerben pár főiskolásnak. Az egyik játékos által írt beszámolókat itt közöljük.

Szereplők:

Petrosz Szabatiosz, számkivetett birodalmi, 4. szintű varázsló (JK)
Mazír, kalandvágyó fiatal íjász, 4. szintű harcos (JK)
Szigurd, fiatal északi rabszolga, 4. szintű harcos (JK)
Lagnor Arren, balszerencsés varázsló, 4.szintű (JK)

Később csatlakozott:

Ultah, szerencsétlenül járt lovag, 4.szintű harcos (JK)

Hőseinket ott hagytuk, hogy épp azon tanakodnak mi tévők legyenek a tündérherceg felkérésével kapcsolatban. Mikor eldöntötték, hogy elindultak segíteni, egy furcsa, idegen fényoszlop elnyelte Lagnort, és helyette egy Ultah nevű harcost hagyott maga után. Ultah hamar megbarátkozott újdonsült csapatával, és ez az új négyes elindult a herceggel. Nem sokkal napnyugta előtt értek a palotájába, ahol megcsodálhatták a tündérek minden kincsét és mesteri remekműveiket. A herceg rögvest a lényegre tért és megmutatta népének négy legendás ereklyéjéből hármat: a lándzsát, a kardot és az üstöt. A negyediket, a bűvös övet ellopták, ezt kellene visszaszerezniük.
A varázsló tanácsra a csapat megkérdezte az ork sámán szállásán talált preparált, beszélő emberi fejet a kő hollétéről, az pedig meglepően készségesen válaszolt. Mivel későre járt, csak másnap hajnalban akartak elindulni. Odakint valójában kora éjszaka volt, és a tündérek kapuját nem tudták újra megnyitni, ezért az egyik közeli dombon telepedtek le éjszakára. Itt összefutottak egy manócskával, aki felajánlotta, hogy elviszi őket a hegyekbe, ezt azonban nem fogadták el.
Röpke egy napi lovaglás után elérték az erdő szélét, a mocsarak déli határát. Miközben a mocsáron való átkelést tervezték, mikor megjelent barátjuk, a faun. Figyelmeztette  őket a mocsár veszélyeire, ezért inkább a hegyek felé kerülve indultak el. Az átkelés cseppet sem volt biztonságos: egy hatalmas ent megpróbálta kilapítani őket, de aztán felaprították tűzifának. Beesteledett mire átértek a hegy túloldalára, és itt sem volt nyugalmuk, mert egy jelenés, egy sikító szellem elől egész éjjel menekülni kényszerültek. Másnap egész délidőig pihentek. Kora délután megtalálták a barlangot ahová a beszélő fej irányította őket. Sajnálatukra a barlang nem volt üres, és nem is akármi, hanem egy hatalmas sárkány volt a lakója. A szerencse elpártolt mellőlük, amikor kiosontak volna, és így a barlangból a sárkány felébredt. Mazír és Petrosz kijutottak, Szigurd és Ultah azonban bennragadt a sárkánnyal. Szerencsére a sárkányt meg lehetett győzni, így az életükért cserébe a harcosok felajánlották hogy elhozzák a többi tündérkincset a sárkánynak. Kiérve ezt másik két társuknak is elmondták, akik azonban jobbnak látták továbbállni, így a két harcos azon nyomban dél felé indult, Mazír és Petrosz észak felé vették útjukat. Reméljük még hallunk felőlük.

Szerző: Alister  2010.03.14. 22:22 Szólj hozzá!

Címkék: krónikák fiatal feltörekvők petrosz mazír szigurd lagnor ultah

A bejegyzés trackback címe:

https://lemuria.blog.hu/api/trackback/id/tr411839941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása