Legújabb kampányunk helyszíne ismét Lemúria, annak is egy eddig csak elnagyoltan felvázolt szeglete, az aranyparti Sirályváros. Ismerjétek meg most ezt az ősi, mégis roppant eleven várost!

Sirályváros
az Aranypart keleti részén fekszik, négynapi járóföldre a Styx folyó tölcsértorkolatától, a Déltenger északi partján. Bár a külvilágban elég rossz a híre, és sokan csak kalózfészekként ismerik, valójában gazdag kereskedőváros is, amely az Aranypartról Sztígiába és Ashurába, valamit az Aranypartot és az északi és keleti, Khitájba vezető karavánutak találkozásánál épült Fekete Kő Városát összekötő Aranyút találkozási pontja.
Igen ősi eredetű település, a parton több száz lábnyira magasodó sziklafal mögött már az ősi időkben is tengeri kikötő volt; ez a mostani Ókikötő. Ez a természetes védvonal a Nagy Háborúban részben megsemmisült, amikor a város támadói ismeretlen, elképesztő erejű fegyvereikkel cafatokra szaggatták a szirtfalat, amelynek maradványai most szigetek sorakoznak a város előtt. A hatalmas pusztítás romba döntötte a várost, és az Ókikötőt zátonyok, sziklaszirtek, és alattomos áramlatok kusza hálójává változtatta, valamint létrehozta azt a lapos, korong alakú homokpadot, amelyet a Révkalauzok Szigeteként ismerünk. Az Ókikötőben a révkalauzok céhe nélkül hajózni az öngyilkosság egyik változatának (illetve bizonyos körökben egyfajta bátorságpróbának) számít. Az ősi romokat eltemette ugyan az idő, de nem semmisítette meg: a mai napig előfordul, hogy egy pince mélyítése közben a munkások különös, faragott boltíveket elzáró fémajtókat, vagy ismeretlen mélységekbe vezető, szűk aknákat találnak; és egyesek megesküsznek, hogy a Nagy Háború után megmaradt sziklaszigetek tömör falaiból időnként kaparászó neszeket és nem evilági hangokat hallanak…

Az Új Kikötő, amelyet már a város jelenlegi lakosainak ősei ásták ki az Ókikötő romjai mögött, nem különbözik a többi aranyparti kereskedelmi kikötőtől: helyenként ötven lábat is meghaladóan mély vízébe tucatnyi széles móló nyúlik, amelyek mindegyike egyszerre akár hét nagy tengeri gályát vagy akár kétszer ennyi közepes hajót, vagy ötször ennyi halászhajót képes kiszolgálni. Egyedüli korlátja a kikötőnek a körülményes megközelítés, mert az Ókikötő mellett csak egy viszonylag keskeny csatorna vezet ki a tengerre, a nyugati oldalon.
Maga a város félholdalakban öleli körbe ezt a mesterséges öblöt. A szárazföld felől harminc láb magas kőfal övezi, amelyet csak két helyen tör meg kapu. Nyugaton, közvetlenül a tengerpart mellett az Aranykapu, amelyen túl az Aranyhomok városába vezető út halad. Északon áll az Al’Ister Bástyája nevű komor barbakán, amelyet hajdanán az iszteriánus lovagok emeltek, és a mai napig a lovagrend befolyása alatt áll, habár hivatalosan a városhoz tartozik. Itt halad keresztül az Aranyút, egyenesen északra, a Pajzs-hegység és az Aranyfog-hágó felé.
A város legfontosabb erődítménye a kikötői erőd, és a vele szemben elhelyezkedő szigetet teljes egészében elfoglaló világítótorony. Mindkét építmény alapjait a kemény sziklából faragták ki, és arra húzták fel a vastag falakat, és közöttük halad az a csatorna, amelyen át az Új Kikötő Biztonságosan megközelíthető. A kikötői erőd hagyományosan a városi őrség központi kaszárnyája. További említésre méltó erődítmények a város keleti oldalán található négy bástya: a Tengeri Bástya a város legdélebbi szárazföldi pontján, valamint az Északi, a Keleti és a Déli Bástya, melyek Sztígia felől védik a várost. Utóbbi kettő között, ahol a tengerparti terep a legalkalmasabb egy meglepetésszerű támadásra, kettős fal húzódik.
A város négy jól elkülöníthető részre oszlik. A nyugati rész a kikötői erődtől a nekropoliszig a szegénynegyed, ahol olcsó italkimérések, koszos halászkunyhók, és más sötét célokat szolgáló épületek állnak, mogorva lakói zöme pedig halász, koldus, tolvaj, kocsmáros, orgazda, vagy ezek furcsa keveréke. Az északi rész a nekropolisz keleti falától a Keleti Bástya és az Új Kikötő között futó útig terjed. Itt élnek a kereskedők, kézművesek, itt állnak a műhelyek és raktárak, a rabszolgapiacot is magába foglaló hatalmas piactér, a pénzváltók és –kölcsönzők, a tengerészek megkopasztására specializálódott szolgáltató létesítmények (kocsmák, bordélyok, bódulattanyák) és jobb fogadók. A keleti fertály a város előkelő része, bár ez viszonylagos. Más városokhoz képest a sirályvárosi előlelők házai kívülről kifejezetten szerénynek tűnnek, bár a mértük általában impozánsnak mondható, és a belsejük mindig díszesebb, mint gondolnánk. Ebben a negyedben áll a város híres arénája is, ahol rendszeresek a különböző viadalok. A város déli része, amely a szétzúzott sziklafal maradványaiból és az Ókikötő vizében keletkezett szigeteket foglalja magában, és a Révkalauzok Szigetétől eltekintve a déltengeri kalózok tanyája. Törvényes rend itt gyakorlatilag nem létezik, és a városi polgárok óvakodnak belefolyni az itt zajló eseményekben. Ősi megállapodás ez a kalmárok és a kalózok között: amíg a kalózok nem háborgatják a sirályvárosi polgárokat, és azok hajóit, addig szívesen látják őket és zsákmányukat, és a város déli részén úgy élnek, ahogy nekik tetszik. A mindkét félnek előnyös megállapodás megsértőit – ha sikerül rábizonyítani – kitiltják a városból, és általában közösen vadásszák le.

Sirályváros külkapcsolatai közül a legfontosabb az elvakult gyűlölködés a hatalmas Sztígiával, pontosabb a gonosz kígyóisten, Széth papjaival. A sirályvárosi hajók számtalan alkalommal fosztogatták már a sztígiai településeket, és a kígyópapok seregei is többször ostrom alá vették már a várost. Ha valakire rábizonyosodik, hogy Széth hitét vallja, a sirályvárosiak azonnal meglincselik, míg a sztígiai fogságba esett sirályvárosi kalózokra általában borzalmas kínhalál vár Széth egyik oltárán. Mi több, a Széth-papok elérték, hogy a sztígiai fáraók az egész birodalom ellenségévé nyilvánítsák a várost; ezért a Sztígiával folytatott, igen jövedelmező kereskedelemben érdekelt sirályvárosi kalmárok inkább a kanóboszi Basztet-papokkal állnak (titkos) kapcsolatban.
A többi aranyparti várossal a kapcsolatuk semlegesnek mondható: bár azokban megveti, lenézik, és fennhangon kalóznak nevezik a sirályvárosiakat, de a sztígiai erők lekötése hajt akkora hasznot, amiért hajlamosak szemet hunyni, és egy esetleges újabb invázió esetén is jó eséllyel támogatnák Sirályvárost a birodalom ellenében.

Szerző: Alister  2012.09.16. 16:20 Szólj hozzá!

Címkék: háttér aranypart Sirályváros lemúria városai

A bejegyzés trackback címe:

http://lemuria.blog.hu/api/trackback/id/tr894780460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.