Karakterek:
- Csontvető, elvtelen gazember, kegyvesztett Szolarisz-papnak hazudja magát, tolvaj  (JK)
- Hasszán, a követője, tolvaj (NJK)
- Asarédu, Ninurta papja (JK)
- Piperkőc, állástalan tengerész (JK)

Később csatlakozott:
- (Bereniké, majd közmegegyezéssel) Niké, templomi szűz, Szolarisz papnője (JK)
- Kasztor Phókasz, kereskedő (NJK)
- Seldon, ősember barbár (korábban rövid ideig egy lich szolgája, majd egy máguskirály porhüvelye) (JK)

Legutóbb ott hagytuk magukra hőseinket, amikor azok pánikszerűen elmenekültek Ezüstöbölből Hastur bosszúszomjas kultistái elől. Ezek után különösebb fennakadás nélkül elérték az Örökké Égő Nap városát, a napisten Szolarisz legszentebb városát. A csapat felkereste a helyi templomot, ahol Csontvető átadta a megbízólevelét, amit még Fenyvestaréjban kapott a helyi Szolarisz-paptól, és a korábban zsákmányolt Hastur-szimbólumot, ezzel illusztrálva, milyen veszélyeken át jutott el ide. Mivel szolgálataiért nem kért jutalmat (:gonosz:), ezért "csak" annyit mondott neki a főpap, hogy másnap jöjjön vissza, addig kiválasztják azt a papot, aki átveszti a megürült pozíciót. Közben Piperkőc kiderítette, hogy egy kereskedő karavánt szervez a legendás Gyémántváros megtalálására. A csapat beszélt is vele, de ekkor Csontvető fejében a küldetésvarázslat mocorogni kezdett, így inkább egy nyugatra, a tenger felé (konkrétan Jádeöbölbe) tartó karavánhoz csatlakoztak, amit egy Kasztor Phókasz nevű kereskedő vezetett. Útközben óriásskorpiók támadtak rájuk, de olyan sok, hogy még a hirtelen felbukkanó, a szomjazástól hallucináló Seldon felbukkanása is csak a csapat életének megmentésére volt elég.

//Kis kitérő: amikor legutóbb láttuk, Seldon éppen elhunyt egy felbosszantott lich fagykúp varázslata miatt. Nos, az mágus később kiolvasztotta vastag homlokereszű barátunkat és elküldte sárkánytojást lopni. A részleges siker után az újabb küldetésben járó barbár összefutott Trükkös Tanisszal és egy titokzatos küldetésen járó Ninurta-pappal, akikkel együtt egy illúziólabirintusba jutottak. Sikeres menekülésüket Tanisz gyanakvásának és annak köszönhették, hogy Seldon fejébe húzta a korábban zsákmányolt ősi koronát, és az abban lappangó szellem megszállta a testét... Később a szellem nemesebb porhüvelybe költözött, az összezavarodott Seldont pedig magára hagyta a sivatag kellős közepén...//

Mivel az óriásskorpiók felzabálták a testőreit és a tevéit, Kasztor ideiglenesen a csapathoz csatlakozott. Hála a két velük tartó papnak, a vízre nem igazán volt gondjuk, de élelmük nem sok volt, így igen csak szaporázniuk kellett. Másnap délután titokzatos romokra lettek figyelmesek, és Csontvető nem Csontvető lenne, ha nem vizsgálta volna meg azokat - és persze annak rendje és módja szerint meg is támadta az egyik romos épület ajtajában őrködő, emberszerű alakot. A skorpióember megtámadta, a tolvaj futott, a csapat összezárt, és nagy nehezen levágták. Sajnos a skorpióember halálkiáltása szegény jobb sorsra érdemes Piperkőcnek már sok volt: a feje lágy placcsanás kíséretében összeroppant. És ami még rosszabb, a hangra felfigyelt a skorpióember egyetlen társa (a csapat tényleg burokban született, hogy csak ketten voltak). Seldon felkapta Nikét és elfutott, Asarédu íjjal brillírozott, Csontvető is letette a maga orvlövését, végül Hasszán hősies orvtámadása kivégezte a szörnyet. Ekkor Asarédu elkövette azt a hibát, hogy megemlítette: ezek a lények az Alvilág bejáratait őrzik. Ez persze olyasmi, amit Csontvetőnek meg kell vizsgálnia, így némi szavazás után a csapat megindult az Alvilágba...

Az aláereszkedés egy gigászi kürtő oldalán húzódó keskeny sziklapárkányon nem volt zökkenőmentes, de végül senki sem zuhant le, így hőseink az első oldalsó barlangba benyomulhattak. Itt először egy nyolcszögletű terembe jutottak, ahonnan egy járat vezetett tovább, a terem négy falánál egy-egy démonszobor állt, a terem közepén pedig egy felfoghatatlan értékű drágakő lebegett. A felbuzgó kapzsiság egészen használható tervet hozott össze a megszerzésére, de végül győzött a kíváncsiság és az óvatosság (tudom, ez így bizarr párosítás), és a csapat folytatta az Alvilág eme padlásszintjének felderítését.
Továbbhaladva sikerült aktivizálniuk egy ősi csapdát, ami eredetileg arra szolgált, hogy az alvilági lényeket lent/bent tartsa, de a felcsapó lángfüggöny az ő kifelé vezető útjukat is elzárta, így nem volt más út, csak előre. Egy gigászi méretű, sötétségbe burkolózó oszlopcsarnokba jutottak, ahol a két pap és Csontvető is elkövette azt a hibát, hogy megpróbálták kisilabizálni az oszlopokat borító ősi faragványokat. Az eredmény: két sokkos kalandor, akik teljesen megalapozottan iszonyodnak a helytől, és egy szerencsétlen papnő, aki sikoltozva akart elmenekülni a sötétségbe - szerencséjére a többiek lefogták. Alig tértek magukhoz, amikor valami elkezdte kioltani a lámpásaikat, majd rájuk támadt. Az iszonytató árnyékdémon ellen már az eddig elég passzív kereskedő is harcba szállt, nem túl nagy hatékonysággal.
A győzelem és sebkötözés után a csapat továbbindult. A csarnok végén a mélybe vezető fekete kőlépcsőkkel nem tettek kísérletet, de a széles kőhidat már elég megbízhatónak találták. A végén egy kőajtóra bukkantak, amit sikerült is kinyitniuk, majd követve a mögötte ásító járatot, egy obszcén jeleneteket ábrázoló, drágakövekkel kirakott dombormű előtt álló, rezzenéstelen vizű medencéhez jutottak, Kasztor, Seldon, Csontvető és Hasszán azonnal a domborműre vetették magukat, hogy minél több drágakövet feszegessenek ki, míg Asarédu és Niké a medence másik oldalán maradt. Javában folyt a munka, amikor a medencéből egy csábos női alak emelkedett ki és megpróbálta a vízbe csalni Csontvetőt. A tolvaj előbb szabadkozott, aztán lőtt, de elhibázta - tűzgolyó lett a jutalma. Hosszú, elkeseredett tusakodás vette kezdetét, ami minden bizonnyal rosszul végződik, ha nem sikerül megosztani a démon figyelmét és ha a kereskedő, aki mindeddig igyekezett a háttérben maradni, nem rántja elő csodálatos lézerpisztolyát.
//Igen, volt neki eleve, csak eddig nem akarta felhívni rá a figyelmet, mert Seldon ismeretségük második percében azzal fordult felé: "Tetszik a kaftánod", és ez egy sárkányvértes, szemlátomást agresszív neandervölgyitől sok minden, csak nem biztató.//
A női démon legyőzése után egy elképzelhetetlenül nagy függőleges járathoz jutottak hőseink, amiben erős szél fújt fel és lefelé. Erősen tanakodtak, végül egy kaviccsal végzett kísérlet után Csontvető egy-élete-egy-halálom alapon beleugrott a kürtőbe. A hűséges Hasszán követte, majd Asarédu és Niké is. Kasztor és Seldon eludvariaskodtak egy sort (a kereskedőnek nem tetszett, ahogy a barbár méregette a fegyverét), de aztán ők is ugrottak. Ami talán az eddigiek fényében nem meglepő, az az, hogy mindannyiuknak mázlija volt (szerencsedobás rulez). A csapat egy kis barlangba került, ahonnan kilépve meg kellett állapítaniuk, hogy egy teljesen ismeretlen (és látszólag lakatlan) szigeten vannak.

Szerző: Alister  2009.12.23. 16:41 Szólj hozzá!

Címkék: krónikák niké piperkőc csontvető asarédu seldon

A bejegyzés trackback címe:

https://lemuria.blog.hu/api/trackback/id/tr191618412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.