Sztígia ősi és rossz hírű birodalom, amely népe más, a történelem előtti korok bélyegét viseli magán, és amely neve a romlottság szinonimája világszerte. A tájon, ahol ez a sivatagi ország elterül, magasan fejlett civilizáció virágzott jóval azelőtt, hogy az ember távoli ősei felmásztak volna a fákra. A kígyóemberek városait eltemette a korok vihara és belepte a sivatag homokja, de örökségük továbbra is ott lappang a felszín alatt – illetve ebben az esetben fölötte is.

A sztígiai füstös bőrű, sötét szemű és sötét lelkű nép, akiken Széth, a Kígyóisten iszonytató papjai uralkodtak. Romlottságuk közismert, akár csak testi szépségük és a dekadencia iránti, még a lumenekét is meghaladó érzékük. A gazdagok könnyű kelmékben, a szegények gyakran egy szál ágyékkötőben járnak, a férfiak fejüket majdnem mind kopaszra borotválják, legfeljebb néhány gondosan ápolt fonatot hagynak meg. A rabszolgaság intézményét ismerik és gyakorolják, mint mindenhol a civilizált világban. Ősi örökségük gyakran büszkévé, szélsőséges esetben arrogánssá teszi őket más népekkel, különösen a barbárokkal szemben. A lumenek undorodnak tőlük, amit a sztígiaiak gyűlölettel viszonoznak. A ma élő népek közül legközelebb az iffarok állnak hozzájuk.

Maga Sztígia Lemúria kontinensnyi déli nyúlványának északnyugati részében terül el. Északról és északnyugatról a Styx folyó, nyugatról a Déltenger és a déltengeri szigetvilág, délről a Só-folyó, délkeletről a Só-hegyek, keletről pedig a Köd-hegység vonulatai határolják. Tekintve, hogy a Só-folyó vize ihatatlanul sós, a Styx pedig ugyan a Köd-hegység szívében tör elő a mélyből, de valójában az Alvilágból ered, a földműveléshez elengedhetetlen vizet a sztígiaiak kisebb helyi forrásokból, illetve két hatalmas tóból, az On-Ra-tóból és a Krokodil-tóból szerzik be. A vizet öntözőcsatornák segítségével juttatják el a távolabbi földekre, de összességében az ország nagyjából fele-kétharmada vörös föld, azaz sivatag vagy félsivatag.

Sztígia névleg egységes birodalom, amely élén a fáraó áll, a gyakorlatban azonban a fáraó tényleges hatalma csak az ország közepén található On-Ra városára, az azonos nevű tóra és az onnan vízzel ellátott földekre terjed ki. A többi terület három nagyobb és két kisebb vallási felekezet által uralt oázisok között oszlik meg, amelyek gyakran egymással is háborúznak.

A leghatalmasabb sztígiai isten kétségkívül Széth. Az ő főpapjai uralják az ország csaknem teljes középső és nyugati felét. Legfontosabb városuk a Styx torkolatának bal oldalán álló Ombosz, vagyis Új-Ombosz. Itt székel Széth legfőbb emberi főpapja, a nagy Kígyóvezér, Szetes. Új-Ombosz fontos kikötőváros, itt állomásozik a sztígiai flotta fele. A város gyakorlatilag folyamatosan hadban áll az aranyparti Sirályváros kalózaival. A várostól keletre a sivatag mélyén, részben a homok alatt fekszik Ó-Ombosz, ahol a Fekete Piramis, Széth nyughelye is áll. Subra kikötőváros a nyugati part közepénél. Itt hagyományosan a Szetes ellen lázadó főpapi körök tanácsa gyakorolja a hatalmat. Az elfogott bűnözőket, az engedetlen rabszolgákat és a kézre kerített riválisokat elevenen kígyókkal teli vermekbe vetik, Széth kegyelmére bízva őket.

Az ország déli sávját és délkeleti sarkát Basztet, a macskák úrnőjének hívei uralják. Két fontos városuk a Só-folyó torkolatában álló Kanóbosz, a fekete királyságokkal és a déltengeri szigetvilág déli részével folytatott kereskedelem központja, Sztígia legforgalmasabb és második legnagyobb kikötővárosa; és Banha, a Só-hegyek bányatelepeinek elosztóközpontja, ahol a Macskák Temploma áll és a város melletti ligetekben időnként tigriseket is látni vélnek a babonás utazók.

A Napisten, Szolarisz hívei az ország középső területein erősek. On-Rában, a fővárosban székel a fáraó, aki névleg Sztígia ura és a Napisten leszármazottja. A város, ahol az ország minden jelentősebb főpapi családja tart fent palotát, az azonos nevű tó köré épült, a fáraó templomkastélya a tó közepén álló szigetről uralja a környéket. Az aranyműveseiről híres Deitar városában készítik a fáraó ékszereit és a Szolarisz-papok szent szimbólumait, valamint a nevezetes deitari mazsolabort. Daraw a veszedelmes Ashura-föld felé irányuló rendszertelen, de annál jövedelmezőbb kereskedelmi út, az Ében-út kezdőpontja és egyben Sztígia délkeleti határvárosa.

Kumma a Styx kanyarulatában emelkedő fennsík erődített kolostorvárosa. A járatok keresztül-kasul behálózzák a fennsíkot. Itt tanyázik a harcias és élesen Széth-ellenes sólyomszekta, amely fanatikus aszkétaszerzetesei éberen őrködnek a mélységbe vezető járatok és az ide temetett előkelők és főpapok sírjai felett. Quarun a Krokodil-tó nyugati partján áll, a papiruszgyártás és a Krokodilisten különös és rejtélyes misztériumvallásának központja. A közeli Köd-hegység hegyi emberei, a kékre festett vagy tetovált arcú felföldiek gyakran megjelennek a városhoz tartozó földeken – és nem mindig mint portyázó, fosztogató horda.

Szerző: Alister  2011.02.14. 22:23 Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: háttér lemúria tájai sztígia

A bejegyzés trackback címe:

https://lemuria.blog.hu/api/trackback/id/tr602661796

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Rendszerelmélet 2. 2011.02.19. 11:15:14

Már régóta szeretném folytatni ezt a témát. Alig vártam, hogy újabb nézeteket osszak meg veletek az rpg szabályrendszerek világában.Képzettségek: A képzettségek alkalmazása/mellőzése igazi választóvíz az RPG-k területén. Sokan elhagyják, vagy csak nagy...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.