Fontosabb jk szereplők: Luciusz, Csendes, Cykhaia (beugró - 6. szintű íjász), Alberto, Noyan

Luciusz, a városi rabszolga-kereskedő, és amúgy titkos Széth-pap, arra ébredt, hogy álmában üzenetet kapott Új-Omboszból, Széth egy magas rangú papjától, amelyben „megörvendeztették” Sirályváros közeli pusztulásának hírével. Luciuszt ez nem töltötte el lelkesedéssel, mert ő élvezte a gondtalan és fényűző sirályvárosi életet, és elhatározta, hogy elszabotálja az támadást. A kikötőbe sietett, ahol tanúja volt egy vörös vitorlás gálya érkezésének, amely fedélzetén rejtélyes, letakart csomagok álltak, majd azt is látta, ahogy a gálya kapitánya lefizette a vámtisztviselőt. Visszatért a közeli villájába, ahol barátjával, Larannal múlatta az időt, amíg Csendes, a dumagép fejvadász be nem kopogtatott hozzá.

Csendes a maga részéről némi pénzt akart felhajtani, hogy adósságait rendezze. Luciusz felbérelte a fejvadászt, hogy nézzen körül a hajón. Csendes nyakába vette a várost, és előbb az orgazda Ahmaleket bírta rá némi segítségre, majd a városban idegen, Cykhaia nevű íjásznőt is felbérelte, hogy az egyik raktárépület tetejéről fedezze az akcióját. Ahmalek elterelte az őrök figyelmét, Csendes pedig felosont a hajóra, ahol bekukkantott az egyik ponyva alá – majd sietve távozott. A ponyva alatt egy sztígiai stílusú katapultot talált, amibe azonban nem kőgolyót vagy szurkos hordót töltöttek, hanem hullákat, a vörös halál nevű szörnyű kórban elhunytak holttesteit.
Amíg Csendes odajárt, a ragályhajó kapitánya felkereste Luciuszt, és átadott neki egy üvegcsét, mondván azt neki küldték Sztígiából, majd távozott, de az ajtóban még összefutott a visszatérő fejvadásszal. Miután a rémült Csendes elmondta, mit látott, Luciusz karantén alá vette a saját házát, de előbb még értesítette a városi őrség kapitányát, Gaffot. Amíg a kapitányra vártak, Cykhaia, aki nem kapta meg az ígért fizetséget, bekopogtatott a villába. Nem engedték be, se Csendest ki, hanem csak kiküldték a pénzét, ám a furfangos fejvadász két érmébe is segítségkérő üzenetet karcolt. Az íjásznő alaposabb megfontolásra visszavonult.
Időközben nyilván valóvá vált, hogy Csendes nem kapta el a kórt, ugyanis nem rogyott a padlóra, és nem kezdte el összevérezni a drága iffar szőnyegeket, így Luciusz elengedte. Az élelmes fejvadász felkereste kiet Virot, a khitáj bölcs apró szigetét, hogy az információit elcserélje némi aranyra. Aranyat nem kapott ugyan, de sikerült egy szívességnyi tartozás vállalásával megúsznia a látogatást.

Ezalatt Gaff megérkezett Luciusz házába, ahol tájékoztatták a helyzetről. Gaff őröket rendelt a móló köré, határozott tűzparanccsal, valamint parancsot Csendes elfogására, majd elrohant megkeresni Alberto Lokon Tharssziát, a kalózherceget. Nagy nehezen meg is találta, és miután a város ura magához tért, elrendelte a ragályhajó felgyújtását.
Mindezekkel párhuzamosan Luciusz az üzlete után nézve elhagyta a villáját, Cykhaia pedig betört hozzá, hogy kiszabadítsa Csendest, akiről azt hitte, hogy fogoly a rabszolga-kereskedő házában. Némi botladozás után rátalált a pincelejáratra, amin át el lehet jutni a titkos Széth szentélyt rejtő kazamatába. Az ajtó felfeszítésével odacsalta a villa kapusát, akit agyonnyilazott, mielőtt az riadót kiálthatott volna. Ezután egy folyosóra jutott, ahol talált egy álcázott csapóajtót, ám az alatta talált, áthatolhatatlan sötétség visszarettentette. Távozását azonban meghiúsította a visszatérő Luciusz. Klasszikus patthelyzet állt elő: Cykhaia íjával előnyben volt a szűk folyosón, ám a lépcsőfeljárón a rabszolga-kereskedő biztonságban volt, és ha az íjásznő rátámadt volna, akkor már övé lett volna a helyzeti előny. Végül Luciusz „rávette” Cykhaiát, hogy dobja ki a fegyverét, ám a nő nem dőlt be mézes-mázos szavainak, és kardját készenlétben tartotta. Használni azonban már nem volt ideje, mert a pap megbénította, majd leütötte. A magatehetetlen foglyot levetkőztették és megkötözték.
Ekkor érkezett meg Alberto és Gaff Luciusz házához, hogy tisztázzák az ügy részleteit, miközben Gaff katonái észrevétlenül körülvették a ragályhajót. A közben elfogott Csendest is bekísérték és kihallgatták, majd a herceg parancsára alaposan és módszeresen rommá verték. Végül a herceg és a kapitány távoztak, hogy lecsapjanak a gályára, így Luciusznak végre lett ideje a foglyával foglalkoznia.
Ám Cykhaia időközben kiszabadult a köteleiből, és amikor a rabszolga-kereskedő ki akarta kérdezni, egyszerűen megszökött. Kétségbeesett menekülését először siker koronázta, és kijutott a házból. Odakint azonban már elhagyta a szerencséje: a kikötő felé futott, ahol az utat elállta a ragályhajó felgyújtását bámuló tömeg. Maga a felgyújtás, hála a gondos tervezésnek, szerencsére különösebb probléma nélkül lezajlott. A menekülő íjásznőt Luciusz szolgái mellette a rabszolga-kereskedő nagy hangon bejelentett pénzjutalma hatására egy városi polgár is megtámadta. Utóbbinak sikerült is a földre rántania Cykhaiát, de a nő egy túl jól sikerült ütéssel megölte. Tovább menekülnie nem sikerült, és a hangos „Gyilkos! Gyilkos!” kiáltások a városi őröket, és Gaff kapitányt is odacsalták., aki megelőző célzattal minden jelenlévőt előállíttatott.
A kapitány Luciusz villájában hallgatta ki a szemtanúkat és az érintetteket, többek között az ismét előkerített Csendest is. Csendes ki akarta szabadítani a nőt, mert úgy érezte, tartozik ezzel neki, míg Luciusz magának akarta, mert nem tudta, hogy a nő meddig jutott a háza alatti kazamatában. Végül Gaff konzultált a városi jogásszal, és úgy döntött, hogy Cykhaiát elárverezik – Csendesnek egy újabb szívesség bevállalásával két nap türelmi időt sikerült kialkudnia, addig a kapitány a foglyot a kikötői erődbe szállíttatta
.
Luciusz már a zsebében érezte a nőt, de Csendes ekkor az egyetlen emberhez fordult, akiről tudta, hogy képes és esetleg hajlandó túllicitálni a rabszolga-kereskedőt: Noyanhoz, a kalmárpátriárkához. Miután felkereste, és egy később meghatározandó szívességért cserébe rávette a város leggazdagabb emberét, hogy tegye meg, ami tőle telik, Csendes végre megpihenhetett. Noyan, aki nem mellesleg a város alvilágának ura, felkereste Gaffot, és megkérte, hadd beszélgessen a nővel. A beszélgetés (amelyet természetesen lehallgattak) kedvezően alakult Cykhaia számára, így Noyan üzletet kötött Luciusszal: cserébe a lány aznapi emlékeinek kitörléséért a rabszolga-kereskedő nem szállt be licitbe, és cserébe a megvételéért és kiszabadításáért a nő haláláig tartó hűséget fogadott a tolvajkirálynak.
Úgy tűnt, mindenki boldog és elégedett, ám az epilógusban még megtudhattuk, hogy Luciusz a maga változatával, amiből kihagyta a saját szerepét, a felelősséget Csendesre hárítva, jelentette sztígiai mesterének a kudarcot, aki erre kimondta a fejvadászra a halálos ítéletet…