Újabb hőseink:
-Fátum, 3. szintű varázsló (jk), eladta a lelkét Al'Isternek
-Makadon, 3. szintű Al'Ister-pap (jk)
-Seldon, 3. szintű ősember (de ahhoz képest roppant művelt, pölö tud beszélni, és még a terrait is ismeri) barbár (jk)
-Rodrik, 3. szintű harcos (jk), Hebreht ikertestvére, Al'Ister híve
-Hebreht, 3. szintű harcos (jk), Rodrik ikertestvére, szintén Al'Ister híve

Helyszín: a frejitan egyház dicstelen végének színhelye, a rabszolgaszállító hajó. Seldon kivételével, aki egy vadászat során elszakadt a társaitól és a rabszolgavadászok elfogták, a többiek nem véletlenül voltak a hajón: Al'Ister egyik sárkánypapjának szemet szúrt Krisztobál gyors emelkedése, és beépítette néhány emberét (a csapat tagjait) a rabszolgaszállító hajóra, hogy alkalmas pillanatban egy, a hajón dolgozó hittestvérük segítségével végezzenek a frejitanokkal. Mivel ez a feladat okafogyottá vált, a rabszolga-kereskedő egy rúkh-madár támadása során elengedte a csapatot (köztük a közéjük láncolt Seldont) és némi szegényes motyót is adott nekik, majd felszívódott.
A raktérben Seldon szert tett egy szablyára és egy ládára. A fedélzetre könnyedén feljutottak, de egy tengerész felfigyelt rájuk. Őt Fátum egy személyi bűbájjal rávette, hogy csatlakozzon hozzájuk (mint később kiderült, ezt igen bölcsen tette, tekintve hogy csak a tengerész értett a hajózáshoz). Elkötötték a hajó csónakját és szerencsésen eleveztek a tengeri csata közeléből.
Egy békésnek tűnő szigeten kötöttek ki, egy kis halászfaluban. A település vezetője egy öreg Szolarisz-pap volt, akit sikerült megtéveszteniük. A Seldon által hozott ládában található rézkorsókért cserébe kaptak ruhát, élelmet és szállást, valamint felkérték őket, hogy segítsenek a szigeten élő emberevő óriás majmok ellen. Ehhez azonban csak Seldonnak fűlt a foga, aki másnap hajnalban a falu vadászaival és az elbűvölt tengerésszel együtt majomvadászatra indult. Miután a portyán egymaga agyonvert egy óriás majmot, a faluban hősként tisztelték. Másnap egyedül vágott neki a rengetegnek, és most egyedül két szörnyeteget terített le. Erre már a többiek is csatlakoztak hozzá. Sajnos Fátum csúnyán elrontotta az osonás próbáját, így megtámadták őket három újabb bestia. A varázslót szinte azonnal kiütötték, és az elbűvölt tengerészt is megölték, de a többiek végül legyőzték a támadókat, majd a majmok fészkénél az utolsó dögöt is kifüstölték.
Másnap egy kereskedőhajó kötött ki a szigetnél, amire hőseink némi alkudozás után feljutottak. Egyik éjszaka egy tengeri boszorkány támadt a hajóra, de Seldon és Makadon agyonverte. A banyánál találtak egy fémtekercset, benne egy pergamennel, amin annyi állt: "A láda a kapitány szobájában van". Ez rögtön megmozgatta Seldon és Fátum fantáziáját. A láda megszerzésére tett párhuzamos próbálkozásaik eredményeképpen a varázsló elaltatta a barbárt, a kapitány felszeletelte a varázslót, aki végül elbűvölte a vén tengeri medvét - no nem a személyiségével. De a láda megszerzését elhalasztották, mert elég gyenge lábakon álltak már. Amikor Seldon felébredt, számon kérte a történteket a varázslón. Kis híján egymásnak estek, de végül a barbár tréfára vette a hátába lőtt savnyilat és a vérengzés elmaradt.
Másnap egy félreértés miatt Fátum azt hitte, hogy Seldon Al'Ister bajnoka - ez számtalan mókás helyzetet eredményezett, amikor a varázsló körbeugrálta az ősembert. A hajó az éjszaka komoly viharba keveredett, és javításra szorult, ezért kikötöttek egy festői, ámbár látszólag lakatlan sziget mellett. A partra szálló matrózok furcsa dologról számoltak be: a szigeten tökéletes csend uralkodott, még az általuk keltett zajokat sem lehetett hallani. A csapat persze partra szállt, megvizsgálni a különös jelenséget. A bozótosban egy csapat óriás darázs támadt rájuk, halálos csendben, meglepetésszerűen. Fátumot, Makadont és Rodrikot lebénították és elhurcolták, de Seldon és Hebreht követték a darazsakat a fészkükig, ahol végül is tűzzel és nyers erővel kiszabadították a foglyokat, sőt, még két másik szerencsétlent is. Az is kiderült, hogy az égő darázsméreg füstje hatásos ellenszere a bénultságnak. Újabb mulatságos epizód: ahogy a két idegen mutogatva és a porba rajzolva ráveszi a csapatot, hogy segítsenek kifosztani a sziget közepén álló épületet.
Az épületet könnyen megtalálták, de nem vették elég komolyan az ajtó melletti figyelmeztető feliratot... A lekerekített peremű fémhengerre emlékeztető kripta ajtaja Fátum érintésére feltárult, a csapat pedig benyomult. Az előtérből továbbvezető ajtón is könnyedén átjutottak, de az íves folyosón haladva az egyiküket veszélyforrásnak tekintette az emocionál-szonda, és bekapcsolta a biztonsági lézerrácsot. Az eredmény: több súlyos sebesült és két halott njk. A következő teremben egy lézervetővel felszerelt mechanikus szolgába botlottak, akit Fátumnak majdnem sikerült becsapni azzal, hogy leutánozta a szerkezet magas, prüntyögő hangját. Az ötlet jó volt, sajnos a kivitelezésbe egy kis hiba csúszott, így meg kellett küzdeniük a masinával, ami szegény Hebreht életébe került: mielőtt működésképtelenné verték, leperzselte a harcos fejét. Rodrik kivitte testvére holttestét az előtérbe, míg Fátum, Makadon és Seldon benyomultak az irányítóterembe. Itt némi matatással sikerült felgyorsítaniuk a biztonsági riadó miatt már amúgy is beindult ébresztési folyamatot (amiről tudtak is, hála a számítógép felvillanó feliratainak). Várakoztak. Letelt az idő, kinyílt a hibernálókamra ajtaja, és a hidrogénköd eloszlása után kilépett rajta egy meztelen, csontsovány férfi, akinek a puszta látványától Fátum sikoltozva szaladt el, akárcsak a visszatérő Rodrik. Makadon és Seldon maradtak. A férfi (amúgy egy lich) nem sokat törődött velük, csak az éppen írott évről meg a szolgáiról kérdezte őket, végig háttal állva. Mikor kiderült, hogy utóbbiak "nem elérhetőek", közölte a két bátor kalandorral, hogy akkor mostantól ők a szolgái. Ez Makadonnak nem tetszett, és amikor lich egykedvűen közölte, hogy holtan is jó szolgák lesznek, Seldon beleverte a fejét a számítógép-terminálba, majd rátámadtak. Na ezen már az amúgy tök béketűrő lich is berágott és egy fagyos kúppal hibernálta mindkettőjüket.
Közben: Fátum és Rodrik sikoltozva kirohant a tengerpartra. Előbbi beterelte a matrózokat a csónakba, utóbbi utánuk úszott, majd felszedték a horgonyt, és (igen bölcsen) gyorsan jó messzire hajóztak.