Hőseink:
-Krisztobál, Frejah isteni bajnoka, 5. szintű harcos (jk)
-Akcu, a fiatal, démonidéző szektájától elmenekült varázsló, 3. szintű (jk),
-Pádre, Darkor szerzetese, 2.szintű pap és 1. szintű tolvaj (jk)
-Raton, később Bunkó, állás- és pénztelen zsoldos íjász, 3. szintű harcos (jk)

Krisztobál a Zöldfok-szirt kipucolása után elbúcsúzott Borosztól és Fextől és nyugatra evezett, hogy megfejtse a világítótoronyban talált rejtélyes szent szimbólum titkát. Kövespart városában némi dekadens kicsapongás után rövid úton összeverődött az új csapat: egy közeli városkából, Fenyvesből érkezett egy suhanc, aki fegyvereseket keresett a várost terrorizáló, éjszaka embereket raboló békaemberek ellen - és szerencséjére hőseinkre bukkant. Krisztobál isteni küldetésének tekintette, hogy minél többet harcoljon, Akcu messzebb akart menekülni, mielőtt mesterei üldözőbe veszik, a Pádre kolostorát feldúlták a gnollok, ezért éppen "ráért", Ratont pedig szimplán csak a felajánlott jutalom érdekelte. Még aznap útnak indultak. Éjjel féltucat óriás denevér támadt rájuk, de legyőzték őket és másnap tovább indultak. Már látták Fenyves falait, amikor két bagolymedve vacsorának nézte a csapatot, de ráfaragtak.
Fenyvesben megmentőként fogadták a csapatot, és kisebb ünnepséget tartottak a tiszteletükre, majd másnap megmutatták nekik, melyik erdőből szoktak előbukkanni a békaemberek. A csapat megindult az ösvényen. Kisvártatva egy furcsán mozgó bokorra lettek figyelmesek. Krisztobál a szokott hevességével lerohanta bokrot, ezzel kiakasztotta a Pádrét és Ratont, valamit megzavarta az ott málnát falatozó medvét. A medve két társa is előkerült, így a csapat komoly csetepatéba keveredett. Raton itt lett Bunkó, amikor közelharcba került az egyik medvével, és mivel a másik fegyvere a bunkó volt, a Mesélő "Mit csinálsz?" kérdésére Raton az "Én... bunkó..." választ adta (a Pádre szavaival "Milyen tömör önkritika..."). A medvéket megölték, de név a harcoson ragadt... XD
A medvék legyőzése után továbbmentek. Elrejtőztek két portyázó óriás darázs elől, majd egy tópartra értek. Itt összecsaptak egy másik darázscsapattal, de ekkor már jelentősen legyengültek, így kerestek egy közeli tisztást és letáboroztak. Alkonyatkor elkergettek egy farkasfalkát a táborhelyüktől, majd visszamentek a tópartra.
Itt szemtanúi lehettek annak, ahogy a békaemberek egyik (jókora) portyázócsapata felmerült a tó vizéből. Ahogy kijutottak a partra, Krisztobál lerohanta a több mint három tucatnyi fenevadat és lecsapott az óriás békán lovagló főnökükre. Epikus csata bontakozott ki a vízparton, amiben őszinte megdöbbenésemre a csapat ha nehezen is, de győzedelmeskedett, sőt, még egy foglyot is ejtettek. A Pádre kivallatta a foglyukat, akitől megtudták, hogy a békaembereket vezető pap egy démon megidézésére készül. Ez felpörgette az eseményeket. A csapat csapdát állított az egyik visszatérő (szerencséjükre kisebb) portyázócsapatnak. Így is kevés híján ráfaragtak, mert egy tucat gyilkos béka majdnem felzabálta Krisztobált. A csapatnak irtózatos mázlija volt, hogy időközben elmúlt éjfél és Krisztobál Frejahtól származó gyógyító ereje megújult. Amúgy valamikor időközben Krisztobál megtérítette Frejah hitére Akcut.
A csapat ekkor már annyira lerongyolódott, hogy inkább az ideiglenes visszavonulás mellett döntöttek - és a két megmentett embert is vissza kellett kísérniük. Kifelé az erdőből a Pádre gyűjtött némi alapanyagot méregkeveréshez, és később főzött is pár adag kotyvalékot. Másnap délután, miután regenerálódtak és feltöltötték a készleteiket, visszatértek az erdőbe. Három mérges kígyó levágása, egy óriás meztelen csiga elkerülése és két szomjas medve elkergetése után csapdákat állítottak fel a tóparton és lesben álltak. A hamarosan felbukkanó megerősített békaember őrjáratot részben levágták, részben megfutamították, és már éppen gratuláltak volna maguknak, amikor pokoli vartyogás kórusát hallották kiszűrődni a víz alól, ami Akcu szerint pont olyan volt, mint egy démonidéző litánia...
Végül a tóba merültek és a víz alatt (pár őr levágása után) bejutottak a békaemberek barlangjába. Követve az egyre erősödő vartyogást, egy lezárt kőajtóhoz jutottak, de nem tudtak betörni rajta, így tovább indultak. Megtalálták azt az üreget, ahol a foglyokat tartották a békaemberek, majd egy felfelé vezető lépcsőt, ami a kántálás felé vezetett. Itt Krisztobál jó szokása szerint előrelendült, de miközben felfelé rohant, a Pádre viccesen azt mondta Bunkónak, hogy "Lődd le!". Bunkó meg komolyan vette... Igen ám, csakhogy Krisztobált nem olyan fából faragták, hogy egy kis nyílvessző megállítsa és visszatámadt. Az elszabaduló indulatoknak Akcu hiába próbált gátat szabni egy pókháló varázslattal, én pedig  ""a démonidézés valószínűleg sikeresen befejeződött"-szerű hangokat hallotok" mondattal, a Pádre elkerülte a varázslatot és belevágott egy dárdát Frejah bajnokába. A varázsló Krisztobál segítségére sietett, de a Pádre leverte, mint vak a poharat. Ám Krisztobált már nem lehetett megfékezni: levágta előbb Bunkót, majd a Pádrét is. Akcut sikerült magához téríteni. Ezek után kettesben felrohantak a lépcsőn. Odafent két kőajtót találtak: az egyik mögül csúf vartyogás, a másik mögött csend. A második ajtót választották, így a békaemberek varázslójának szállására jutottak be. Gyorsan átkutatták a szobát, és éppen indultak volna, amikor az ajtót leszakította egy békadémon... (Itt gondolatban elköszöntem a maradék két jk-tól)
Mindannyiunk őszinte meglepetésére Krisztobál és Akcu sikerrel vette fel a harcot a démonnal és csodával határos módon sikerült megölniük és visszaűzni abba az alvilágba, ahonnan Tsathoggusz szalajtotta. A demoralizált békaemberek menekülőre fogták, így (kissé megfogyatkozott) hőseink sikeresen kifoszthatták a barlangot és visszatértek Fenyves városába.