Seldon játékosa, Akheron mesél Egerben pár főiskolásnak. Az egyik játékos által írt beszámolókat itt közöljük.

Szereplők:

Petrosz Szabatiosz, számkivetett birodalmi, 1. szintű varázsló (JK)
Mazír, kalandvágyó fiatal íjász, 1. szintű harcos (JK)
Szigurd, fiatal északi rabszolga, 1. szintű harcos (JK)
Al Marek, hithű Agni pap, 2.szintű (NJK)

Később csatlakozott:

Lagnor Arren, kalandot kereső fiatal, 1.szintű varázsló (JK)

Történetük ott kezdődik mikor Petrosz, Mazír és Szigurd egy kis északi kikötővárosban találkoztak. Elvállalták, hogy a közben élő, a várost már hosszú ideje sanyargató ork törzset elűzik. A csapathoz csatlakozott a helyi Agni egyház egy fiatal papja is, és nem sokkal indulásuk után késve, beérte őket egy újabb furcsa külsejű fiatalember, Lagnor Arren, aki szintén velük tartott.
Az orkok tábora úgy egy napi járásra volt, az erdőn túl. Az első nap egy párduc támadását leszámítva eseménytelenül telt. Este a csapat egy kis patak közelében táborozott le. A fiatal északi nem hazudtolta meg származását: vacsorára egy hatalmas madarat ejtett el. Az éjszaka folyamán Mazír őrsége alatt furcsa énekre lett figyelmes. Felkeltette a többieket, akik közül a varázslókat és a papot megbabonázta az ének. Utóbbi el is kezdett felmászni egy közeli fára, aminek a tetején ott volt a különös hang forrása, egy hárpia. Míg az íjász próbálta le lelőni (nem sok sikerrel, s Marek fenekébe állított nyílvesszőkkel), addig Szigurd öklével ébresztette fel barátait. Végül a hárpia megunta a hasztalan éneklést és leereszkedett a földre, ahol az északi és Mazír könnyen elbántak vele.
Másnap késő délelőttre elérték az orkok barlangját, s ezzel a lendülettel le is vágták az őröket. Ekkor egy kis nézeteltérés alakult ki a csapat soraiban, miszerint vajon hány ork lehet a barlangban. Nos miután Szigurd, Marek és Mazír a varázslók segítségével úgy két tucat orkot megöltek, úgy döntöttek bemennek és kifüstölik a többit is. Ekkor a fiatal Szigurd, sértve érzett büszkeségével leült a barlang előtt és duzzogott egy kicsit. Ezalatt a többiek a bejárat közelében lévő szobát kutatták át, és némi kincset zsákmányoltak. Ekkor az északi is bement a barlangba és továbbindultak. Nem is kellett sokat menniük, újabb ork őrökbe botlottak, akiket hamar elintéztek. Úgy gondolták, a következő üregben megpihennek, az azonban már foglalt volt...
Az ork főnök vadul rontott hőseinkre, akik derekasan helytálltak, még a főnök segítségére siető orkokkal szemben is. Miután kipucolták az üreget, tényleg megpihentek egy kis időre. Másnap azonnal az ork sámán üregéhez igyekeztek, ahol azonban egy pokolkutya várt rájuk. Az eddigi legkeményebb harcuk. A csapat érezte, hogy nem lesz könnyű ezért kifelé indult a barlangból, ám egy hatalmas ogrével és annak mesterével találkoztak. Az ogrét Petrosz varázslata és Szigurd kardja hamar elintézte, de a mestere, az ork sámán már keményebb diónak bizonyult. Első mozdulatával halálba küldte Mareket, Agni hű szolgáját. Eztán Sigurd vadul rátámadt de valamiféle földöntúli félelem következtében menekülőre fogta. A két varázsló és az íjász így egyedül küzdött meg az öreg sámánnal. Ha Lagnornak nincs egy szerencsétlen-szerencsés lövése, és a plafon egyik cseppköve nem zuhan rá az öregre, lehet, hogy a csapat már nem élne. A sámán halála után az északi is visszatért, néhány őt üldöző orkkal, de azok sem életek már sokáig. A csapat kifosztotta a sámán szállását és értékes kincsekkel tért vissza a városba, hogy onnan újabb kalandokra indulhassanak.